| „Amíg a ködöt napfény töri át,
Amíg a gerle táplálja fiát,
Amíg az erdő új sarjat ígér,
Addig vándor, e Föld csak addig él!”
/az ódorvári esőház felirata/
Less Nándor (1963. január 6. – 1993. február 11.) Élt 30 évet
Az jellemezte, amit barátja - a szintén tájfutó, sikeres orvossá lett Barzó Pál - írt róla Nándi szüleinek: .. "az átlagostól eltérő teljesítménycentrikusság, kitartás és akaraterő". Számomra is meglepő - pedig ismertem őt is, szüleit is - milyen tudatosan vezette túranaplóját 1977-től egészen haláláig. Így követhető nyomon, hogy 1443 túrán összesen 22.211,5 km-t, ebből egyedül 10911 km-t tett meg.
Első iskolája, a miskolci 34. sz. Általános Iskola, majd a Földes és Avasi Gimnázium adott helyt annak a fotókiállításnak, melyet Debrecenben, a KLTE-n állítottak ki először munkáiból. Olyan emlékeket láthattunk itt, mint első és mindvégig legkedvesebb könyve, Kipling A dzsungel könyve, és indiánregények. 1975-ben - 12 évesen! - összeállított állatkép albuma, amit 1976-ban követett az emlős katalógus, majd a macskák. Már itt észrevehető az a tudatosság, amit Szent-Györgyi Albert írt az igazi tudósokról: haladt az egészről a rész felé. Ezt tette középiskolai TDK dolgozataiban (Ritka növények és állatok a Bükkben, Biológiai megfigyelések a Bükkben. Tárnicsok a Bükkben), majd egyetemi szakdolgozatában és kandidátusi disszertációjában, amit a Bükkről írt. A Bükk az örök, a nagy szerelem. A munka és a szórakozás. Napi 10-12 órát dolgozott kinn a terepen. Kísérteties, hogy az Ugandába való elutazás előtti napon, december 26-án még kiment túrázni egyet a Bükkbe. Édesanyja így mondta: "Kiment elbúcsúzni." Attól a Bükktől, melynek vegetációtérképezési munkálataihoz szakdolgozata alapján kapott megbízatást A mintegy 550 km2-nyi területből 1992 végéig 400 km2-t feltérképezett. A hiányzó rész elkészítésére nehéz lesz olyan ember' találni, aki olyan fanatikus, ragyogóan képzett botanikus, kiváló térképismerő és fantasztikus teherbírása van, mint amilyen neki volt. Élete főművét - az értékelő monográfiát - 1994-ben akarta megírni.
A rengeteg munka mellett utazott
1984. Törökország. Ararát
1985. Gyergyói-havasok, Capatina-hegység - ide 1993-ig kb. 30-szor visszatért.
1986 Kína. Nagy magyar siker, hogy ő írta le a "Lonely Planet Guidebooks" részére a Jülong-hegység látnivalóit.
1987. Kína. Tibeti-fennsík.
1988. Törökország. Toros és Pontuszi-hegység.
1989 Kína. Bogda Shan. Takla-makán sivatag.
1990 Délkelet-Ázsia, Vietnam, Thaiföld, Malajzia, Szumátra, Laosz.
1991. India, Himalája.
1992. Törökország, egyetemistákkal a Kackar Dagi megmászása.
1993. december Uganda. 1993. január 6-án az 5109 m-es Margherita-csúcs megmászásával ünnepelte 30. születésnapját. Január 30-án érkezett haza.
Malária-fertőzését influenzának diagnosztizálták. Február 11-én meghalt.
Az Oszla-őrháznál emlékkő áll, kislevelű hársfát ültettek emlékére, és minden évben, a Föld napját követő hétvégén elmennek oda azok, akik Nándira emlékeznek. Évről-évre, amikor tájfutó versenyt rendezünk, arra a Less Nándorra is emlékezünk, aki a DVTK aranyjelvényes tájfutója volt. 1979-ben ifiben OCSB-n 5., serdülőben az OVB-n 1 lett. 1980-ban az éjszakai OB 3. helyezettje. 1981-ben az ifi váltó OB 2 helyet elért csapat tagja volt.
Olyan ember volt, aki vallhatta, mint Szent-Györgyi Albert : "... fénnyel, meleggel, jóakarattal és örömmel töltöm el a világot." ( Kaló Annamária)
A Könyves Kálmán Általános Iskola Less Nándor emléktúrái
Az iskola akkori tanulói és tanárai 1992-ben találkozhattak Less Nándorral. Február 7. és május 22. között többhetes rendezvénysorozattal ünnepeltük a Könyves Kálmán név felvételét. Pecsét Tibor meghívására ekkor járt nálunk a DE tanára, aki a kistornateremben lenyűgöző útibeszámolót tartott ázsiai útjairól. / emlékkönyv 1985-1998 – 71. oldal
Halálhírét követően Pecsét Tibor és Dr. Szűcs Zsoltné kezdeményezésére és szervezésében jött létre az említett fotókiállítás.
Majd 1998 tavaszán – ugyancsak Dr. Szűcs Zsoltné kezdeményezésére, Nándi édesapjának vezetésével – az iskola igazgatója Pankotainé Ákos Valéria és akkori 7.a osztálya Gulyás Józsefné osztályfőnökkel autóbusszal felkereste és megkoszorúzta az oszlai emlékkövet. Majd az Ódorvárról megtekintették Nándi tudományos munkásságának területét, a Déli-Bükköt. /emlékkönyv 1998–2001. 59. oldal
 
A rendszeres emléktúrák 2002 őszén kezdődtek a Diákönkormányzat szervezésében.
2006-tól – az országos túrához hasonlóan és szervezőinek segítségével – az iskolai túra teljesítői is jelvényt kapnak.
A túra útvonala
Az iskolától Hóllóstetőig autóbusszal, majd végig a Hór patak völgyén gyalog Oszláig, illetve a Cserépfalu Bükkzsérc útelágazásig, onnan ismét autóbusszal Mezőkövesden át Miskolcra.
A HÓR-VÖLGYE
A Hór patak völgye 23 km hosszú, a Bükk egyik legfestőibb völgye (a Hór jelentése szűk szurdokvölgy). A patak völgye az elmúlt évezredek folyamán fontos közlekedési útvonal volt, (a ’70-es évek közepén még menetrendszerinti autobuszforgalom is volt itt) az alföldi területeket és az Északi-Középhegység vidékét kötötte össze.
Az út végig az 1976-ban alapított Bükki Nemzeti Park területén halad. Ez elsõ hegyvidéki nemzeti parkunk, s igen gazdag földtani, felszínalaktani, botanikai, zoológiai és kultúrtörténeti értékekben.
Növényzete
A Bükk e szakaszát a Hór-völgye mellett, szélesebb mellékvölgyekkel tagolt lankás lejtők, alacsonyodó tájrészletek gazdagítják. A völgy peremén emelkedő Perpác (348 m) oldalán szép sajmeggyes karszt bokorerdő látható.
A legelterjedtebb un. Klimazonális növénytársulás a cseres tölgyes. (1.ábra)
 
1.ábra
A cseres-tölgyes (Quercetum petreae-cerris) hazánk legjelentősebb zonális társulása.Többféle alapkőzeten, változatos kitettségben, általában kisebb lejtésű területeken barna erdőtalajokon fordul elő. Élőhelyei a hegyvidéki tölgyesek legjobb termőhelyei. Mintegy 75%-ban záródó lombkoronaszintjében a cserfa (Quercus cerris) a kocsánytalan tölggyel (Qu. petraea) keveredik. Lombkoronaszintjének jellemző fajai még a kislevelű hárs (Tilia cordata), a mezei juhar (Acer campestre), a barkócafa (Sorbus torminalis) és a vadkörte (Pyrus pyraster) . Atatárjuharos lösztölgyesekéhez képest fejletlenebb cserjeszintjében leginkább veresgyűrű som (Cornus sanguinea), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), cseregalagonya (C. laevigata), közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), ostorménfa (Viburnum lantana), varjútövis (Rhamnus catharticus), csíkos kecskerágó (Euonymus europeus) és bibircses kecskerágó (E. verrucosus) fordul elő. Jellemző lágyszárú fajai közül megemlítjük a felemáslevelű csenkeszt (Festuca heterophylla), az egyvirágú gyöngyperjét (Melica uniflora), a ligeti perjét (Poa nemoralis), az erdei szálkaperjét (Brachypodium sylvaticum), az erdei herét (Trifolium medium), a bérci herét (T. alpestre), a pirosló herét (T. rubens), a bíboros kosbort (Orchis purpurea), a színeváltó kutyatejet (Euphorbia polychroma), az illatos ibolyát (Viola odorata), a kék ibolyát (V. cyanea), az orvosi veronikát (Veronica officinalis), az erdei gyöngykölest (Lithospermum purpureo-coeruleum), a fehér pimpót (Potentilla alba) és a fénytelen galajt (Galium schultesii).)
Gyakoriak a melegkedvelő tölgyesek és a hársas törmeléklejtő erdők is. Gyertyános tölgyesek (2. ábra), szubmontán bükkösök (3.ábra) díszlenek a hűvösebb oldalakon, a déli letöréseken kialakult sziklagyepek és szilafüves lejtők ellentéteként helyenként szurdokerdők díszlenek.
 
2.ábra
A Dunántúlon és az Északi-középhegységben a cseres-tölgyesek és a bükkösök zónája között zonális társulástalkotnak a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek (Querco petreae-Carpinetum) .Lombkoronaszintjét a kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) és a közönséges gyertyán (Carpinus betulus) mellett elsősorban vadcseresznye (Cerasus avium subsp. avium), nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) és korai juhar (Acer platanoides) alkotja. Ezek közül a vadcseresznye mindig jellemző fája. A tölgyesekhez képest erősebben záródó lombkoronaszintje miatt cserjeszintje viszonylag gyengén fejlett. Benne elsősorban közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), cseregalagonya (C. laevigata), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), hólyagfa (Staphylea pinnata) és ükörkelonc (Lonicera xylosteum) él. Gyepszintjének különösen koratavaszi geofiton aszpektusa fajgazdag. Jellemző fajai az odvas keltike (Corydalis cava), az ujjas keltike (C. solida), a hóvirág (Galanthus nivalis), az orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis), a berki szellőrózsa (Anemone nemorosa), a bogláros szellőrózsa (A. ranunculoides), a medvehagyma (Allium ursinum), a galambvirág (Isopyrum thalictroides), a kapotnyak (Asarum europaeum) és a májvirág (Hepatica nobilis) . Nyárra a gyepszint a bükkerdőkéhez válik hasonlatossá.
 
3.ábra
Nyirkos, hűvös, kiegyenlítettebb klíma mellett előforduló társulások. Zárt lombkoronaszintjük miatt cserjékben és lágyszárú fajokban szegények. Tavaszi geofiton aszpektusuk viszont gyakran fejlett. Nyáron árnyéktűrő fajaik leginkább egybefüggő foltokban jelennek meg, szubasszociációkat alkotva. Lombkoronaszintjükben szinte egyeduralkodó a bükkfa (Fagus sylvatica) . Csak elvétve jelenik meg korai juhar (Acer platanoides), hegyi juhar (Acer pseudoplatanus), magas kőris (Fraxinus excelsior) vagy közönséges gyertyán (Carpinus betulus) . Cserjeszintjük jellemző növénye a farkasboroszlán (Daphne mezereum) . A szubasszociációk megkülönböztető lágyszárú fajai a szagos müge (Galium odoratum) , az erdei madársóska (Oxalis acetosella), a bükkös sás (Carex pilosa), az egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) és a fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides) .
Meg kell említeni a florisztikai ritkaságokat. A mészkősziklákon feltűnik a Jávorka pikkelypáfrány, a sekély talajú sziklás erdők szegélyén már áprilisban láthatók a sárga indás Waldsteinhoz nagyon hasonló Scopoli-füve. Itt honos az ernyős virágzatú sulytár, és az Északi-középhegységben csupán a Bükkben előforduló Pilisi bükköny. (4.ábra)
 
4.ábra
Terpedt -80 cm magas, elszórtan pelyhes növény. A levélkék elliptikusak, a levélgerinc csúcsszálkában vagy ritkábban levélkében végződik, a pálhák ép szélűek. A virágzat levélhónalji, hosszú kocsányú fürt. A fürt sok virágú, a szirmok vajszinűek, később barnássárgák. A hüvely lándzsás, 4 magvú, a magvak gömbölyűek. Virágzás:Április-május. Méret:0-80cm Élőhely:Mész- és melegkedvelő nyílt tölgyesekben.
A gyertyános tölgyesek cserjéje a hólyagfa (5.ábra).
 
5.ábra
4-5 m-ig megnövő, több törzsű cserje. Az idős kéreg sötétszürke, hosszanti, hullámos fehér sávok lehetnek rajta. A fiatal hajtások zöldek, majd vörösesbarnák, paraszemölcsösek. A rügyek tojásdadok, hegyesek. A levelek páratlanul szárnyaltan összetettek, 5-7 levélkéjűek. A levélkék ülők, tojásdadok, fűrészes szélűek, kihegyesedő csúcsúak, fonákuk szürkészöld, a főér mentén szőrösek. A levelek tövénél szálas pálhalevelek vannak. A virágok bókoló fürtben vagy bugában nyílnak a hajtások végén. A csésze sziromszerű, a szirom keskeny, fehér. Termése 2-3 rekeszű felfújt tok.
Virágzás: Április-május. Méret: 4-5m Élőhely: Bükkösökben, gyertyános tölgyesekben, száraz tölgyesekben, karsztbokorerdőkben.
Láthatjuk a meleg sziklák gyepén a deres csenkeszt (6.ábra), a gerinc sziklás peremén a gyöngyvessző (7.ábra) cserjéje a társulás-alkotó, hűvösebb sziklákon a magyar nyúlfarkfű (8.ábra) a gyepalkotó. A völgy alján találhatunk rá a hegyi gólyahírre és mentafélékre.
  
6.ábra
Festuca glauca - Deres csenkesz
Igazi sziklakerti alacsony, félörökzöld díszfű.
A merev fonálhoz hasonló kék, sűrű lombozat és acélkék virágok feltünnek a sokféle sziklakerti évelő között.
Félgömb formájú párnákat képez.
Teljesen napos, meleg és száraz helyet kíván.
A vizes helyeket nem tűri.
Tavasszal tisztítsuk meg bokrait az elszáradt levelektől, ilyenkor vagy kétévente teljesen vissza is lehet vágni.
2-3 évente osszuk szét a növényeket.
Magassága: 30 - 50 cm
Virágzat: 40 - 80 cm
Virágzási idő: június – július
 
7.ábra
 
8.ábra
(Peremizs-magyar nyúlfarkfű sziklagyep)
Az Északi-középhegység és a Kárpátok előhegységeinek zárt, extrazonális, alacsony füvű mészkősziklagyepje, amely enyhe, nyugati kitettségű lejtők sekély, rendzina talaján alakul ki.
A magyar nyúlfarkfű (Sesleria hungarica) egyszintű, sűrűn záródó sziklagyepet alkot, amelyben csak a kardlevelű peremizs (Inula ensifolia) ér el nagyobb borítási értékeket. A társulásnak van egy sajátságos hegyisztyepp jellege, ami abban nyilvánul meg, hogy a fajgazdag gyepben nagy számban jelennek meg sztyeppréti és erdőssztyeppfajok.
Ugyanakkor a társulásban kevés a nagy állandóságú faj, amilyen a sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys) vagy az ebfojtó müge (Asperula cynanchica). Említést érdemel a hegyi gamandor (Teucrium montanum) és a bennszülött bükki repcsény (Erysimum odoratum subsp. buekkense). Feltehetően a posztglaciális sztyepp korszakából fennmaradt montán jellegű reliktum társulás.
Állatvilág
Rendkívül gazdag e vidék állatvilága. Számos lepkefajt találhatunk. A legnevezetesebb a molyhos tölgyes bokorerdőhöz kötődő, a budai hegyekben őshonos, de onnan már kipusztult magyar téli araszoló (9.ábra). Az egész országban csak itt fordul elő az Algedonia luctualis (10.ábra) molylepkeféle. Nagy számban található a zebracsiga (11.ábra), az orsócsigák (12.ábra). A Hór-völgy gerinces faunája is nagyon gazdag. Megtalálható a nagy termetű zöldgyík (13.ábra), a foltos szalamandra (14.ábra) és gyepi béka (15.ábra). Nagyon változatos a Dél-Bükk madárvilága.
 
9.ábra
Súlyos károkat okozhat a kis téliaraszoló (Operophtera brumata) és nagy téliaraszoló (Erannis defoliaria) hernyója, amely araszoló mozgással halad. A szárnyatlan nőstények le-fel mászkálnak a fa törzsén, ezért a legjobb védekezés ellenük a törzsre kötözött enyves papírgyűrű, amelybe beleragadnak. A hernyók tavasszal vékony selyemszálon ereszkednek a földre, ahol bebábozódnak.
 
10. ábra
 
11.ábra
Zebrina detrita- zebracsiga. Nagyobb termetű, 20-28 mm hosszú faj. Vastag héjú. Alapszíne fehér, gyakran szarubarna harántcsíkolattal díszített. Ezek a csíkok nem a periostracum színeződései, hanem a ház fala itt áttetsző, egész vastagságában szaruszerű. Szájadékában fogak, illetve lemezek nincsenek. Kimondottan melegkedvelő, szárazságtűrő csiga. Nem csak a talajon, hanem fűszálakon is megtalálható.
 
12.ábra
 
13.ábra
Zöldgyík kéktorkú hímje, mely csak május elején, a nász időszakban ilyen színes. A nyár folyamán kissé megfakul. Legnagyobb hazai gyíkunk, mely rovarevő hüllő és a homokba ásott tojásainak kikeltetését a napsugárra bízza. A napot mindig napozással kezdi és ha már eléggé felmelegedett, vadászni indul.
 
14.ábra
A foltos szalamandra (Salamandra salamandra) a kétéltűek osztályába tartozó, Európában jól ismert, védett állat. Több alfaját különböztetik meg.
15.ábra
A gyepi béka (Rana temporaria) a kétéltűek (Amphibia) osztályába a békák (Anura) rendjébe és a valódi békafélék (Ranidae) családjába tartozó rendkívül elterjedt faj.
Számos fajt figyelhetünk meg a fokozottan védet ragadozó madarak közül. Ilyenek, pl. a kerecsensólyom (16.ábra), a parlagi sas (17.ábra), a törpesas (18.ábra), az egerészölyv (19.ábra) és a darázsölyv (20.ábra). Ritka költőfajta a fekete gólya (21.ábra). A kopár köves helyeken megfigyelhető a ritka mediterrán jellegű bajszos sármány (22.ábra).
 
16.ábra
A kerecsensólyom (Falco cherrug) a madarak osztályának sólyomalakúak (Falconiformes) rendjéhez, azon belül a sólyomfélék (Falconidae) családjához tartozó faj.
 
17.ábra
A parlagi sas (Aquila heliaca) a sólyomalakúak (Falconiformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.
 
18.ábra
A törpesas (Hieraaetus pennatus) vagy (Aquila pennata) a sólyomalakúak (Falconiformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.
 
19.ábra
Magyarországon védett, eszmei értéke 10 000 forint. Európában biztos állományú fajnak számít. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján nem veszélyeztetettként szerepel.
 
20.ábra
Testhossza 52-60 centiméter, szárnyfesztávolsága 135-150 centiméteres, testtömege 350-1000 gramm. A hím egy kicsit nagyobb, mint a tojó. A hím feje szürke, a tollazata barna, világosabb mintázattal. Lábait vastag tollréteg védi zsákmányállatainak szúrásai ellen. Magyarországon fokozottan védett, eszmei értéke 100 000 forint.
 
21. ábra
Mérete 90-100 centiméter, szárnyfesztávolsága 145-155 centiméter, tömege 3000 gramm. Majdnem teljesen fekete, hasa fehér, csőre, lába és szeme környéke vörös. Magyarországon kis állománya él, költ a Hanságban, a Vendvidéken, az Őrségben és a Szigetközben, a folyókat kísérő erdőkben.
22. ábra
Magyarországon kis egyedszámban, de rendszeresen fészkel a Budai-hegységben és az Északi-középhegység néhány pontján. A Természetvédelmi Világszövetség listáján szerepel, de még mint nem veszélyeztetett, Európában sebezhető fajként van nyilvántartva, Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 Ft.
Szinte minden erdőben megtalálható a hegység összes nagyvadja. Különösen a muflon (23.ábra)és a ritkán szem elé kerülő vadmacska (24.ábra). Gyakori az erdei sün (25.ábra), az erdei cickány (26. ábra), a sárga nyakú erdei egér (27.ábra) és a mogyorós pele (28.ábra).
 
23.ábra
MUFLON-OVIS-MUSIMON
Ez, a hazánkban nem őshonos faj Korzika és Szardínia szigetéről származik, innen telepítették be Európába és a tengerentúlra. Magyarországra 1868-69-ben Nyitra megyébe hozták be az első példányokat. Ma az ország középhegységi területein gyakorlatilag mindenütt előfordul, általában szigetszerű elhelyezkedésben. A betelepítés után legjelentősebb előfordulási helyei Magyarországon a Mátra, a Budai-hegység, a Börzsöny, a Bükk, a Pilis és a Vértes.
 
24.ábra
Az európai vadmacska (Felis silvestris silvestris) a nyugat-, közép- és kelet-európai erdőkben, illetve Skóciában és Törökországban él; nem található meg Skandináviában, Izlandon, Angliában, Wales-ben és Írországban. Külső megjelenésre sokkal zömökebb testalkatú, mint a sivatagi macskák és a házimacskák. Vastag bundája és nagyobb mérete megkülönböztető jellemvonásai; a vadmacska általában nem téveszthető össze a házimacskával. A házimacskákkal ellentétben, leginkábban nappal aktívak.
 
25.ábra
A sünfélék (Erinaceidae) a legújabb filogenetikus rendszertanok szerint a sünalakúak (Erinaceomorpha) rendjének egyetlen családja. A régebbi besorolások szerint a rovarevők (Eulipotyphla) rendjébe tartozott. 10 nem és 23 ma élő faj tartozik a családba.
A Kárpát-medencében egyetlen sünféle él, a keleti sün. Európa nyugati felén ugyanakkor kizárólag a hozzá megtévesztésig hasonló európai sün fordul elő.
 
26.ábra
A cickányfélék (Soricidae) az emlősök (Mammalia) osztályába a cickányalakúak (Soricomorpha) rendjébe tartozó család.
A régebbi rendszerezések a rovarevők (Eulipotyphla) rendbe sorolták. Három alcsalád, tizenkilenc nem és háromszáznégy faj tartozik a családhoz.
Mozgásuk gyors, anyagcseréjük igen élénk. Orruk hosszú, megnyúlt, ormányszerű. Hangjuk a madarak csiripelésére emlékeztet. A mezei cickány és az erdei cickány mindenütt előfordul. Éjjel és nappal egyaránt tevékenykednek.
 
27.ábra
Élénkebb színezetű. Mellén a barna folt kétoldalra egy sárga vagy narancssárga, sávban folytatódik. 23 mm-en felüli talpméretének köszönhetően hatalmasakat tud ugrani (akár egy méternél is nagyobbat). Erdőkben, erdőszéleken él. Jól mászik fára.
 
28.ábra
Ismertetõi: feje és teste együttesen 7-9 cm, farka 6-7 cm hosszú, súlya 23-43 g. A pelék nemzetségének ezt a kis termetû képviselõjét dús, bozontos farka különbözteti meg a hasonló nagyságú egerektõl. Bundája felül világosabb vagy sötét sárgásvörös színû, a hasoldala fehér. Füle viszonylag kicsi, kerekded.
A TÚRA FONTOSABB PONTJAI
Bükki üveghuták
 Az első bükki üveghuta helye a Márkus patak völgyében, Óhután (ma Bükkszentlászló) északkelet irányban jelölhető meg. Ez az üvegkészítő üzem három épületből állt: törő-malomból, az égető kemencéből és a hutaépületből. Ezt az üveghutát egy magánvállalkozó építette az uradalom költségén. Az első hutások nevei azt mutatják, hogy többségükben szlovák, részben lengyelek, magyarok voltak, akik a felvidékről települtek ide. Az óhutai üvegkészítő műhely alapításának célja az ablaküveg szükséglet kielégítése volt (1712-1755).
A második üveghuta Újhután (a mai Bükkszentkereszten) is az ablaküveg készítésre rendezkedett be Sztraka Ferenc irányításával, de 1755 után uralkodóvá vált az öblösüveggyártás.
 Ekkor már "Simonides János hutásmester is inkább kortsmák szükségeire fontos üvegek készítésére ösztönözték, s a Helytartótanácsnak küldött megyei jelentés is arról számolt be, hogy Újhután palacküzemet készítettek, amelyet az óhutai lakosok szállították el". Az újhutai mesterek nevei szlovák, lengyel és német származásra utalnak.
Répáshután az üzemet 1790-ben a Nógrád megyei származású üvegmester, Stuller János építette. Közelében gyorsfolyású patakok voltak, amelyeknek vízi energiáját felhasználva helyben épített törőmalomban lehetett az alapanyagokat feldolgozni. A hutától kis távolságra, a gyertyánvölgyben könnyen hozzáférhető és kibányászható nyersanyaglelőhelyek voltak. Répás 1766-1776 között már lakott település volt. Szlovák erdőmunkások éltek itt, akik a Fazola féle vasgyár építéséhez szükséges fát termelték ki.
 
A negyedik üveghuta a gyertyán-völgyi volt, amelynek alapítója 1834-ben Schir József volt. Az itteni üveggyártás a bükki üvegipar történetében már a gyáripari jelegű termék előállítását képviselte. A bérmunkások alkalmazása, a gőzgépek üzemeltetése, valamint a kereskedelmi tőketermelésben való részvétele a bükk üveggyártás történetében legmagasabb szintű termék-előállításához vezetett és 1896-ig tartott. Emlékét a még ma is meglévő temetője őrzi. 2000 évtől kezdődően a Magyar Millennium Kormánybiztos Hivatala támogatásával és a települések összefogásával feltárásra, rekonstruálásra, tájékoztató táblák elhelyezésére és információs anyagok megjelentetésére került sor.
A kőből épült pincében a volt üveggyáros tárolta az üvegeket és a bort.
A Szarvaskúti-völgy bejáratánál található egy tábla, mely tudatja, hogy itt állt a település kocsmája és szatócsüzlete, melynek tulajdonosa, Sztraka János utolsónak hagyta el a települést 1925-ben.
A Gyertyán-völgyi temetőbe vannak eltemetve a Schusselka család tagjai. Az utolsó üveghutát alapító család, melynek 10 gyermekéből házasságok útján egy nagy, kiterjedt család jött létre, s melynek tagjai alapították a Telkibányai és a Hollóházi porcelángyárat.
Az első temetés 1843. május 26-án, az utolsó1926. december 16-án volt.
A mocsaras Tebe-puszta egykor kisvasúti rakodó volt. A Balla-völgy bejáratától a Hidegpatak-völgy torkolatáig egy rövid vasúti szakasz vezetett. Onnan egy 5 kilométeres drótkötélpályán szállították a fát a felsõtárkányi kisvasút Oldal-völgyi szárnyvonalához.
A Tebe-pusztánál éri el a Balla-völgy a Hór-völgyet. Köves úton juthatunk el közeli Répáshutára a Balla-völgyön át. A Hór-völgyön felfelé haladva a Gyártyánvölgyi üveghutához jutunk. A rét gémeskútja mögött, a hegyoldalban, gyér vizû, iható forrás fakad.
Ódorvár romjai a Bükk hegység déli részén, az Odor hegytől dél-keletre, az 546 m magas Odorvár hegyen, a Hór patak völgye felé kinyúló sziklagerincen találhatóak. Nevét a várhegyen található szikla üregekről kaphatta (az odor jelentése sziklaüreg).
Subalyuktól kb. 3 km észak felé balra kell letérni a kék L jelzést követve.
Egyes elképzelések szerint már a kőkorban is lakott volt a terület, valamint később a vaskor folyamán erődített település volt itt, de ezt hivatalos régészeti kutatások még nem dokumentálták, noha a hajdani várfalak alatt – mentén sejthetők nyomokban földsánc maradványok.
A hagyomány szerint már az őskorban vár állt itt. A XIV-XV. században rablólovagok és husziták birtokában volt az erősség, a XVI. század végétől pedig a törököké lett. A kiugró sziklagerincen egykor egy 12 m széles 31 m hosszú rablóvár magasodott. A három oldalról sziklás falakkal védett, ezért nehezen megközelíthető várat nyugat felől a sziklába vésett árokkal erősítették meg. Az alattunk futó Hór-völgy a Felvidék és az Alföld egyik összekötő útvonala volt, ezért a várkapitányok gyakran szedtek dézsmát a helyi lakosoktól és az átutazóktól, ezért valószínűleg 1437 körül Mátyás király leromboltatta. A várfalból a déli oldalon ma is állnak falmaradványok. Egyetlen írásos említése 1351-ből való, mikoron Erzsébet királyné megparancsolta Peskó odori kapitánynak, hogy Cserépfalun és Bogácson „ a lakosokat ne háborgassa” és ne szedjen tizedet. A néphagyomány szerint a XV. század folyamán huszita rablók, - „zsebrákok” (csehül koldus) vették be ide magukat és innen sanyargatták a környék népét. Elvileg lehetséges, hogy Jan Griska cseh zsoldoskapitány emberei (V. László király egyik Felvidéki Kapitánya), - vagy a korszak cseh vagy egyéb rablói tényleg megerősítették és használták a várat, - hiszen a bizonytalan időkben egy kisebb csapat fegyveres is eredményesen figyelhette és sarcolhatta a völgy forgalmát. A romok alapján következtethető építésitechnika után akár husziták vagy törökök is lehettek az építők...
Az Odor hegy és az Odorvárhegy közötti nyeregben húzódott a középkori vár mára betemetődött sánc-árka, a csúcsra felkapaszkodva a vár északi falára jutunk, - ami csak kőhalomnak tűnik. Egy viszonylag függőlegesen álló sziklán láthatjuk a vár kőbe vésett alaprajzát és pár utalást a vár feltételezett múltjára. A „lencse alakú” vár durván kelet-nyugati tájolású, hossza 31 m., észak-déli szélessége 12 m. Az 1950-es években omlottak le az akkor még álló falmaradványok, de kisebb kutakodás és sziklamászás után még a délkeleti részen lévő kőfalak alapjait megtalálhatjuk.
A hegység ezen része is változatos karszt képződményekben bővelkedik. Az Odorvári cseppkőbarlang már régen ismert és szabadon látogatható, - ennek következtében cseppkő már nem található benne. A hegyet három szerkezetileg feltolt, erõteljesen összetördelt szürke tûzköves mészkõbõl álló pikkely építi fel. A jégkorszakokban a csupasz kõzetfelszínen a fagy repesztõ hatására a fentebb már jellemzett változatos formakincs alakult ki, amelybõl egyedülállóak a kiterjedt törmelékmezõk és a kõkapusorozatok a közel 100 m hosszú törmelékfolyásokkal.
Az Ódorvárról látható a Füzér-kő fehér sziklagerince ÉK-re a Hór-völgy és a Hosszú-völgy találkozásánál. Ennek csúcsán a hegygerinc kiemelkedő részén állt egy 24x15 m alapterületű vár, amely ÉNy-i falrészletének alapozása ma is látható. A várról egyetlen adatunk van, amely a tatárjárás utáni várépítési hullámhoz köthető. IV. Béla király adott engedélyt Lampert egri püspöknek a várépítésre. A szakadékos hegyoldal miatt ez a vár is jól védhetőnek bizonyult, de további sorsáról már semmit sem tudunk. Valószínűleg Ódrvárral együtt elpusztult, elhordták. Itt található továbbá a kiemelkedõ földtani-paleontológiai értékeket rejtõ Hajnóczy-barlang, mely valószínûleg a Bükk legidõsebb barlangja. A Hosszú-völgy és a Hór-völgy mentén futó tektonikus vonalak találkozásánál emelkedõ Füzérkõn az erõsen összetöredezett mészkõrétegeken szurdokszerû völgyrészletek kõtornyok, kõkapuk és rombarlangok láthatók.
Oszlai tájház
A ház a 18-19. század fordulóján épült, építésének pontos dátuma ismeretlen. Annyi bizonyos, hogy Couburg herceg építette erdőőri lakásnak, s 1937-ig erdészházként is működött; majd a háború ideje alatt zsidó deportáltakat szállásoltak el itt, a háború után pedig munkásszálló lett belőle: az erdőben dolgozó favágók, csemetekert gondozók laktak itt. 1981. október 1-től a Bükki Nemzeti Park, majd 1999 júliusától Cserépfalu Önkormányzata tájházként üzemelteti. A ház érdekessége, hogy a környéken egyedüli vályogház, ugyanis Cserépfalura és környékére soha sem volt jellemző a vályog. Hogy miért épült mégis ebből a tájidegen anyagból, annak oka ismeretlen. A ház első helyisége - ahová belépünk - a pitar vagy más néven a pitvar, amely tulajdonképpen nyári konyhának felelt meg. Itt a különböző konyhai eszközök mellett (lábas, agyagfazekak, mozsár, fűszertartó, tarkedli sütő stb.) megtekinthetjük a szabadkéményű rakott masinát is, melyen nyáron főztek, télen pedig kéményében füstölték meg a disznóvágás utáni húsokat, kolbászt, sajtot, szalonnát.
A pitarból jobbra nyílik a nagyszoba - a református szoba -, ahol reformátusokra (Cserépfalu, Noszvaj) jellemző berendezési, díszítési szokásokat figyelhetünk meg. Nem szentképeket, feszületet, hanem történelmi eseményeket ábrázoló képeket, családi fotókat, bibliai idézeteket, tányérokat és a reformátusoknál oly' nélkülözhetetlen
Házi áldást akasztották a falra. Figyelemre méltó még - a szobának majdnem a negyedét elfoglaló - hatalmas kemence, mely a gazdaságtalansága miatt nem honosodott meg ezen a vidéken, helyette a búbos kemence volt a jellemző a környező falvakban. A református szoba berendezési tárgyai közé tartozik még a kaszti (komód), mely tiszta szőtteseket, fehérneműket rejtett magában. Említésre méltó még az asztalt szinte körül ölelő sarok lóca, mely faragottságával, díszességével a szoba egyik legszebb darabja. A kemence mellett a pohárszék áll: ebben findzsákat (bögréket), tányérokat tartottak.
A református szobából a tiszta szobába, vagy más néven a katolikus (Szomolya, Tard) szobába jutunk. Itt már szentképek lógnak a falakon. Ám az ide betérő számára az is nyilvánvalóvá válik, hogy gazdag ember szobájába lépett: erről a két magasra vetett ágy árulkodik. Közöttük áll a rózsás vagy más néven tulipános láda, melyben kelengyét és tiszta ruhaneműket tartottak. Ehhez a ládához tartozik a ládafia, amely a fontos iratok, pénz és egyéb értékek őrzésére szolgált. Az utolsó helyiség, a pitarból balra nyíló komora (kamra), alatta pincével. A kamrában a mindennapos munka eszközei tekinthetők meg: hurka-, kolbásztöltő, vajköpülő, mángorlófa, gereben, motolla és a kefefúró - ez utóbbi talán a legkülönlegesebb darabja ennek a háznak. Akit érdekel, hogy a századfordulón miként éltek, dolgoztak az "erdei emberek" - az erdőőrök és a favágók -, melegen ajánljuk, hogy sétáljon végig a természeti kincsekben gazdag Hór-völgyében, látogassa meg ezt a tájházat, és teljék öröme benne.
Látogatható: május 1. – szeptember 30. között szerdán és szombaton 10.00-16.00 óráig, október 1. –április 30.: előre bejelentkezéssel Dósa Gyula gondnoknál, tel.: (49) 423-132.
Belépőjegyek ára:
* Felnőtt: 200 Ft/fő
* Gyermek: 100 Ft/fő
* Összevont családi jegy: 1300 Ft
További információk:
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Less Nándor emlékmű
Dél felé haladva az út bal oldalán több elhagyott kőbányán túl, az alsó, romos őrházzal egyvonalban, a Perpác kiemelkedésével szemben a Kúthegyen található a Subalyuk-barlang. Vízszintes járatait valószínûleg a Hór, vagy egy mellékpatakja formálta ki, míg a függõleges szakaszok az itt húzódó, tektonikus hasadékok találkozásánál helyezkednek el. A barlang kedvezõ fekvése miatt a neandervölgyi õsember számára védelmet és jó szálláshelyet biztosított, s Európa hírû leleteket õrzött meg.
A neander-völgyi ősember világhírű barlangjában 1932-ben megtalálták a 30-70 ezer évvel ezelőtti ősemberek eszközeit, maradványait. A Barlang falán az alábbi felirat található:
„Itt találta meg Dancza János és öt társa az ősember csontjait és eszközeit 1932. április 27-én. A tudományos feltárást befejezték: Dr Hillebrandt Jenő és Dr Kadic Ottokár professzorok.”
A most felújított barlang és feljárata igazi zarándokhely a múltat és természetet kedvelőknek. A leletek I. számú másolatai a helyi Suba-lyuk múzeumban láthatók.
A Bükk legismertebb geomorfológiai értékeit a triász mészkõformációk hordozzák, amelyek jó oldhatósága kedvezett a karsztos formakincs létrejöttének.
A Nyomó-hegy, a Bükk idõsebb, 7-8 millió éves, hegylábfelszínének szigetszerû maradványa. A pliocén során a meleg-mérsékelt, félig-száraz éghajlaton a málló felszín formálását a záporpatakok végezték, s a vidék legnagyobb vízfolyásainak õsei a Bükk lassan emelkedõ, félig kitakart tönkjéhez csatlakozó peremvidéken fokozatosan hegylábfelszínt alakítottak ki. A korszak végi újabb felboltozódás hatására a folyók fokozatosan felszabdalták és tovább alacsonyították a platóroncsokat. Az eróziónak ellenálló összesült riolittufa részletek kipreparálódtak, s fokozatosan magasodtak a kialakuló új felszín fölé. Ez a Mész-hegy - Nyomó-hegy - Perpác aszimmetrikus hegycsoport õrzi a régebbi felszínmagasságot.
Észak felé érdemes visszanézni a Hór-völgy bejáratára, az elõttünk magasodó Mákszem szõlõskertjeire és a háttérben emelkedõ Ódor-hegy csúcsára.
 
|
